Emancipált nők, vagy csak lusták a férjek – jó, hogy elvesztek a régi értékek?

Közel 100 év elteltével sem mondhatjuk magunkat teljesen emancipált országnak, ha a nők besorolását nézzük napjainkban. Felmerült a kérdés, hogy vajon a nők tényleg ennyire akarják az egyenjogúságot, és felelős beosztást, vagy teljesen félreértjük őket?! A nők felkelése a férfi társadalomra is nagy hatással van, vajon ehhez ők mit szólnak?!

A női emancipáció legelőször az Egyesült-Államokból indult, ahol esőként ismerték el nőknek saját vagyonuk, és gyermekeik feletti jogokat, majd szépen lassan a függetlenedést. Valóságos lavinaként indult el a világban ez a kezdeményezés, és egyre több országban ébredtek öntudatra a nők. Amikor felröppent a női emancipáció gondolata, és a törvénykezések nagyobb hatalmat engedtek a nőknek, a pártok helyett, inkább a háztartásokban voltak éles viták. Mielőtt ez megtörtént a nő helye a konyhában volt, hogy vacsorát főzzön férjének, nevelje a gyereket, és hát persze a legfontosabb feladata az volt, hogy ne szóljon bele a férje, valamint a közélet dolgába, mert az kizárólag a férfiak feladata lehetett.

Manapság ez már teljesen lehetetlennek tűnik, egyre több nő kerül felelősségteljes beosztásba, és ezzel egyidejűleg legtöbben elfelejtik milyen megélni a nőiességet. Felveszik az üzleti élet ritmusát, keménységét, és igyekeznek megfelelni a több százéves mintának és bizonyítani, hogy egy nő ezen a téren is megállja a helyét. A nők felkelése miatt egyre több férj kényelmesedett el, és boldogan adta át a nadrágot az asszonynak.

A mai társadalomban legtöbbször leegyszerűsített sztereotípiákkal azonosítjuk a nemeket, a nőt gyenge, aranyos, érzékeny, sírós, bizonytalan, és törékeny virágszálnak tartja, amíg a férfit egy kemény, határozott, személyiségnek tartja aki megy a maga útján. Pedig valójában minden embernek rengeteg színe, és arca van. Mindenkinek megvannak a maga életritmusa, az emancipáció teret, és lehetőséget biztosít arra, hogy mindenki kiteljesedhessen, és valódi önmaga legyen. A munkahelyeken még gyakori probléma, a megkülönböztetés. Valaki keltse fel azokat az embereket, akik még mindig kategorizálnak a szakmák között, hogy az éppen férfiaknak, vagy nőknek való. Most már tényleg itt az ideje rádöbbenni arra, hogy világunk nyitott, és egyénhez igazítva kell megszabni a beosztásokat. Számtalan olyan férfi él, aki egyszerűen alkalmatlan a nehéz fizikai munkára, ám pont ugyanilyen számban vannak nők, akik örömmel vállalnak ilyen munkát.

Talán Magyarország még nem elég nyitott, hogy mindenkit el tudjon fogadni olyannak amilyen?!

Lehet, hogy a sokéves belénk nevelt múlt ennyire rányomja a bélyegét a jelenre, de vannak olyan dolgok amik egyszerűen elfogadhatatlanok. Ilyen a társadalmi, nemi, szociális, vallási, vagy faji, és egyéb megkülönböztetés.

Valahol minden ember a harmónia helyreállítását tűzte ki célul az életben. Az ahhoz vezető út egyik alappillére a női emancipáció, az elfogadás, és az önismeret. Ha ebből a szemszögből nézzük világunkat, a férfi és a női szerepeket megtartva tényleg jó, hogy elvesztek a régi berögzült szabályszerű értékek, és minden ember szabadon életi napjait.

About the author: Marczinka Mátyás

Mátyás a WakeUp Community Center alapító vezérigazgatója. Munkássága során számtalan nemzetközi és hazai projektben vett már részt, fontosnak tartja az egyén megtartása mellett a közösségépítést, amire nap mint nap törekszik. Kérdéseiddel fordulj hozzá nyugodtan!

Leave a Reply

Your email address will not be published.